A kifutó: a 3 milliméter, amin a szórólapod élete múlik
A nyomda nem szőrözik, amikor kifutót kér – a vágógép pontatlanságát fedezi vele. Megmutatom, mi az, és hogyan ellenőrzöd egy perc alatt.
Tamás kibontotta a frissen érkezett szórólapokat, és az egyik szélén megakadt a szeme egy vékony, fehér papírcsíkon. Nem volt ott a terven – mégis ott virított. A felelős egy apró sáv hiánya, amiről eddig nem hallott: a kifutó.
Miért nem vágható milliméter-pontosan a papír?
A nyomat nem egyesével, pontos méretre készül, hanem nagy ívekre, amelyeket a kötészeten vágógép szab méretre. Bármilyen modern a gép, a papír minimálisan nyúlik, a kés helyzete egy hajszálnyit ingadozhat – ezért mindig van egy apró vágási tolerancia.
Ha a háttered pontosan a vágás vonaláig érne, ez a minimális elcsúszás is elég, hogy a fehér papír kivillanjon a szélén. A kifutó ezt a tűrést nyeli el: a grafikát túlhúzzuk a vágáson, így bárhol is ér a kés, mindig festékbe vág, nem fehérbe.
A másik irány: a biztonsági margó
A kifutó kifelé véd, a biztonsági margó befelé. Ez a vágástól befelé tartott sáv, ahová nem teszünk fontos tartalmat – se logót, se telefonszámot, se a szöveg szélét. Ha valami túl közel kerül a vágáshoz, ugyanaz a tűrés most levághatja a tetejét.
A kettő együtt ad biztonságot: a háttér túlfut a vágáson (kifutó), a fontos tartalom pedig biztos távolságot tart tőle (margó). Az AI egyiket sem ismeri – a digitális vászon széléig komponál, mintha a vágás tökéletes lenne.
Nálunk a kifutó és a margó nem rajtad múlik. A gyártás-előkészítésnél kiterjesztjük a hátteret a biztonságos zónába, a fontos tartalmat behúzzuk a margón belülre, és rátesszük a vágójeleket. A végén egy olyan fájlt kapsz, amit a nyomda gondolkodás nélkül vág méretre – fehér csík nélkül.